Testkontroll

 A táplálkozástudomány berkeiben komoly viták zajlanak arról, milyen táplálkozási mód biztosítja a minél tökéletesebb egészséget és az ideális testsúlyt. Harvey és Marilyn Diamond amerikai házaspár (mindketten neves táplálkozástudományi szakemberek) Testkontroll című könyve olyan módszert ismertet, mely sikeresen ötvözi a különböző kultúrkörök sok évszázados megelőző gyógymód szemléletét a modern elvárásokkal. Lényege az, hogy segít csökkenteni a stresszt, elkerülni az önpusztító életstílust, mai körülményeink között kalauzol az egészséghez, az energikussághoz vezető úton.
A testkontroll olyan étkezési elvek együttese, amely a testműködés élettani törvényeire épül. Vagyis nem csak az számít, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy mikor és mivel, valamint az, hogy hogyan és milyen ételtársításban. Tehát: mit, mikor, hogyan.
Hogy megértsük ezen összefüggések fontosságát, ismernünk kell az erre vonatkozó alapelveket. Például az emberi test ciklikus működésének elvét, a nagy természetes víztartalmú táplálék elvét, vagy az ételek megfelelő társításának elvét.
A szervezet minden élettani működése jól körülhatárolható, ismétlődő időszakok alatt megy végbe. Az ételek hasznosítását illetően az alábbi három, egymástól jól megkülönböztethető, nagyjából nyolcórás szakasz ismétlődik naponta:
• a táplálék fölvétele (evés és emésztés),
• a táplálék földolgozása (felszívódás, beépülés, felhasználás),
• a kiválasztás (a test és a táplálék hulladékainak eltávolítása).
A három folyamat nem zárja ki egymást, egyidejűleg is működhetnek, de a nap különböző szakaszaiban mindig másik és másik az uralkodó közülük, mégpedig az alábbi időbeosztás szerint:
• fölvételi időszak: déli 12 órától este 8 óráig,
• beépülési időszak: este 8 órától reggel 4 óráig,
• kiválasztás időszaka: reggel 4 órától déli 12 óráig.
Pl. a reggeli ébredéskor tapasztalható szájszag és nyelvlepedék a kiválasztás fent említett időszakra eső fokozott működését bizonyítja. A betegségmegelőzés és az egészség fönntartása szempontjából döntő fontosságú, hogy a kiválasztás folyamata sikeres legyen. Testünknek naponta 3oo és 8oo milliárd elhalt sejtünktől kellene megszabadulnia, hogy ne mérgeződjék általuk.
A mérgek fő forrása a táplálék. Jelenlegi, szokásos étrendünk rengeteg tömény, túlfőtt, agyonkezelt, tartósított ételt tartalmaz, amiből nagyon sok használhatatlan anyag szívódik fel. Ha a kiválasztás nem elég hatékony, akkor ezek az anyagok az elhalt sejtek hulladékával együtt gyorsabban halmozódnak fel, mint amilyen ütemben meg tudunk tőlük szabadulni, felborítva ezzel az anyagcsere-egyensúlyt.
Ha az anyagcsere-egyensúly felborul, a test fokozatosan mérgekkel telítődik, és toxémia (anyagcserezavar) alakul ki. Ez pedig betegségek kialakulásához, elhízáshoz vezethet.
Amennyiben azonban a rendszeresen fölhalmozódó mérgező anyagok rendszeresen el is távoznak szervezetünkből, akkor belsőnk tiszta marad, egészségesek, energikusak leszünk, és megőrizzük ideális testsúlyunkat is. Látszik, mennyire fontos az, hogy a kiválasztási ciklus számára lehetővé tegyük a legjobb hatásfokú, zavartalan működést. Hogyan érhető ez el?

A víz elengedhetetlen életünk fenntartásához. Az emberi test 70%-át képező víz lényegi összetevője minden sejtnek, szövetnek, testfolyadéknak. Kettős szerepe van: tápláléktovábbítás és a szervezet kitisztítása. Víz szállítja az ételben levő tápanyagokat a sejtekhez, és visszaúton magával viszi a mérgező melléktermékeket.
Szervezetünk egyre szennyezettebbé válik, amit mi csökkenő energiaszint, lanyhuló életerő, szaporodó túlsúly és betegségek formájában érzékelünk. Fontos tehát, hogy elegendő folyadékot (70%) fogyasszunk. Gondolhatnánk, minden rendben lesz, ha a jövőben jobban odafigyelünk a víz, tea, ásványvíz, üdítők, sör, stb. elfogyasztott mennyiségére. Csakhogy! A nyers gyümölcslé és zöldségek nedűje csordultig van enzimekkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amelyek jelenléte nélkülözhetetlen az alapvető élettani folyamatoknál. A nyersen fogyasztott gyümölcsök és zöldségfélék optimálisan elégítik ki a test szükségleteit.
Az enzimek az élő szervezetekben zajló reakciókat katalizáló és szabályozó fehérjemolekulák. Szinte valamennyi, az élő szervezetben lejátszódó reakciónak meg van a maga speciális enzimje. Ezek a létfontosságú anyagok minden élő sejtben megtalálhatók. Hő hatására (sütés, főzés) szerkezetük megváltozik, holt anyaggá válnak, és így már nem képesek ellátni feladatukat. A gyümölcsök, zöldségek esetében ez 55 C fok körül következik be. Az enzimek, mint az élet hordozói, csak élő táplálékban találhatók meg. Gyárilag nem állíthatók elő, az ipar és a kereskedelem számára érdektelenek, így nem sokszor hallunk róluk. A vitaminokkal és ásványi anyagokkal ellentétben sajnos nincsenek benn a köztudatban.
Rossz táplálkozási szokásaink miatt testünk nem kap elegendő mennyiségű enzimet. Kis mértékben képes ugyan a hiányzó enzimek előállítására saját maga is, és ezt meg is teszi, ám hosszú távon, ez a plusztevékenység kimerítő, megterhelő, valóságos kizsákmányolása a szervezetnek. És a következménye? Felgyorsult öregedési folyamat, betegség, elhízás.
A Harvey és Marilyn Diamond amerikai házaspár Testkontroll című könyvében azt hangsúlyozza, hogy táplálkozásunkat a zöldségnek és gyümölcsnek, azaz a magas víztartalmú táplálékoknak kell uralnia legalább 70%-ban. A másik 30% sűrített ételféleségekből álljon, melyek víztartalma a sütés, főzés vagy valamilyen kezelés által csökkentett: kenyér, gabona, hús, tejtermékek, hüvelyesek, stb.
A testben keletkező mérgező maradékokat folyamatosan ki kell takarítani. E tisztogatás elvégzésének leghatásosabb módja a nagy víztartalmú ételek (nyers zöldség, gyümölcs) fogyasztása. A gyümölcs 80-90%-a tisztító, életet adó víz. Az emberi test működéséhez szükséges összes vitamin, ásvány, enzim, szénhidrát, aminosav és zsírsav megtalálható benne. A gyümölcsben rejlő életerőt semmi más ételféleség nem múlja felül. Emésztése kevés, míg a hagyományos ételek emésztése nagyon sok energiát igényel. Egy kiadós reggelizés (Reggelizz úgy, mint egy király...) jócskán gátolja a kiválasztás folyamatát, a melléktermék eltávolítását, sőt növeli a szervezet méregterhelését és a nem kívánt kilókat. Kézenfekvő tehát, hogy a reggeli, délelőtti órákban, a kiválasztás időszakában csak gyümölcsöt fogyasszunk.
A jó közérzet, az egészség biztosítása érdekében, a túlsúly elkerülése végett, alapveto követelmény, hogy az elfogyasztott ételféleségek illeszkedjenek az emésztőrendszer vegyi folyamataihoz. Ezt segíti elő az ételek megfelelő társítása. Mindez csak az emésztés biokémiáját ismerve válik érthetővé.
A különböző ételfajták lebontásához különféle emésztőnedvekre van szükség. Ami az egyik ételféleség emésztéséhez alkalmas, az nem feltétlenül jó a másikhoz is. Például a fehérje (mindenféle hús, hal, tojás, tej, sajt, túró) lebontása savas emésztőnedvek jelenlétében megy végbe. A gyomor, ha étel kerül bele, mindig az éppen szükséges összetételű és kémhatású gyomornedvet választja ki.
Sajnos a mi hagyományos étkezési szokásaink szerint jóformán mindig olyan ételek kerülnek össze, melyek egymással ellentétes kémhatású gyomornedveket igényelnek. Pl. hús-krumpli, hal-rizs, csirke-főtt tészta, tojás-pirítós, sajt- kenyér, tej-kifli és így tovább.
Mi történik? Tudjuk, hogy a sav és a lúg semlegesítik egymást. Innen származik a baj, az emésztési problémák egész sora.
Amikor elfogyasztunk egy marhasültet burgonyával, az étel bekerül a gyomorba, ami előállítja a szükséges gyomornedveket (savasat a sülthöz, lúgosat a burgonyához). Ezek a nedvek azon nyomban nagymértékben semlegesítik egymást, tehát a szervezet további emésztőnedveket választ ki, ami időt és energiát igényel, ráadásul ezek is javarészt semlegesítődni fognak.
Szervezetünk több órán keresztül kínlódik, miközben mi, emésztési bántalmakat észlelünk magunkon. Ugyanis, ha az étel a gyomorban várakozásra kényszerül, akkor a fehérje oszlásnak indul, rothadni kezd, a keményítő pedig erjedni fog. Ez nem nevezhető emésztésnek! A rosszul társított ételek tápanyagai nagyrészt kárba vesznek. A rothadás és erjedés során pedig mérgező savak, gázok képződnek, és mi felfúvódást,  gyomorégést érzünk, elnehezedünk, elálmosodunk (az erjedés során alkohol is termelődik!). Azt gondolhatjuk, hogy gyomorsav túltengésben szenvedünk, holott ilyenkor nem a gyomornedv természetes savtartalmát érzékeljük, hanem az étel bomlásából származó mérgező savakat.
A kellemetlen tüneteken túl az igazi baj az, hogy a szervezet nem jut hozzá kellő mértékben a szükséges tápanyagokhoz, mérgezettségi foka pedig egyre nő. Előbb-utóbb aztán csak kiürül a gyomor, az emésztetlen, vagy részlegesen megemésztett étel a bélbe továbbítódik, ahol még sok órán keresztül terheli a szervezetet.
Persze vannak, akik a rosszul társított ételeket minden érezhető emésztési panasz nélkül fogyasztják. Az emberi szervezet olykor a rengeteg visszaélés ellenére is igen hosszú ideig képes látszólag jól működni. Vannak, akik gyakori fáradtságtól, kimerültségtől szenvednek, és természetesnek tartják, hogy nap, mint nap kávéhoz, serkentőszerekhez folyamodnak. Arra nem gondolnak, hogy a fejfájás, a levertség, az álmatlanság, a megfázás, a torokfájás mind-mind lehet a rossz emésztés tünete is.

Az ételek megfelelő társításának elve kimondja, hogy a szénhidrátot (a keményítő is az!) tartalmazó ételt nem szabad együtt fogyasztani a fehérjékkel.
Ezt a felismerést sok kiváló orvos hosszantartó kutatómunkája előzte meg. Alkalmazásának mai, korszerű formája dr. Herbert M. Shelton nevéhez fűződik.
Az elmondottak bizonyára nagyon riasztóan hangzanak. Vajon hogyan oldható meg az ételek megfelelő társítása?
Fontos tudni, hogy a zöldségek emésztése nem igényelnek sajátságos, emésztőnedveket, semleges, savas és lúgos közegben egyaránt lebontódnak.
Húst kívánunk? Együnk húst, zöldséggel és salátával!
Hagyjuk el mellőle a szokásos köreteket: a krumplit, a rizst, a galuskát, só a kenyeret is. A zöldséget is el lehet változatosan készíteni: gyengén megpárolva, állandó kevergetés közben megpirítva, hirtelen kisütve, ízlés szerinti fűszerezéssel.
Sajnos a zöldségeket mi többnyire másodrangú ételekként tartjuk számon, a húsok köreteihez képest háttérbe szorítjuk, nem helyezünk hangsúlyt a változatos elkészítésükre. Egészségünk érdekében komoly szemléletváltásra volna szükségünk.
Főtt tésztát szeretnénk? Együnk főtt tésztát fokhagymával, pirított zöldséggel, vagy zöldségmártással! Vajjal is nagyon finom.
Krumplihoz, rizshez, galuskához a pörköltet zöldségekből készítsük!
A szokásos szalámis, sajtos, tojásos szendvicsek helyett együnk különféle zöldségkrémekkel, pástétomokkal kent kenyeret, pirítóst, minél több retket, zöldhagymát, uborkát fogyasztva mellé! Ne feledkezzünk el a magas víztartalmú táplálékok fontosságáról!
Ha egy étkezésen belül megfelelően összeválogatott ételeket fogyasztunk, azok gyorsan, 6-8 óra helyett 3 óra alatt megemésztődnek, hatékonyan felszívódnak, ami által energiaszintünk lényegesen nagyobb lesz.
Az emberi szervezet csakis enyhén lúgos közegben működik tökéletesen. Most arra keresünk választ, hogy a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek (kenyér, tej, tejtermékek, hús, tojás, zöldségek stb.) miként befolyásolják szervezetünk savszintjét, és ezen keresztül egészségi állapotunkat.
A savasság és a lúgosság mértékét pH-értékben fejezzük ki. Valamely anyag pH-értékét egy 0-tól 14-ig terjedő skálán mérjük. A 0 pH-értékű anyag nagyon savas, a 14 pH-értékű nagyon lúgos. A víz pH-értéke 7, azaz semleges kémhatású. A savas jelleg tehát 0-tól 7-ig csökken, a lúgos jelleg pedig 7-tol 14-ig nő.
Testünkben sokféle nedv áramlik folyamatosan: vér, epe, pankreász nedv, izületnedv, nyál, vizelet, csarnokvíz stb. Folyadék van a szervekben és a szervek körül, minden sejtünkben és a sejteken kívül. Ezek mindegyike lúgos kell legyen. Kivéve a gyomorban levőket, melyek eredendően savasak.
Íme néhány normál pH-érték:
vér 7,35-7,45
gerincvelő- folyadék 7,30-7,50
máj által termelt epe 7,10-8,50
hasnyálmirigy 8,00-8,30
gyomor 1,00-3,50

Szervezetünk helyes működéséhez elengedhetetlen, hogy ezek az értékek egyensúlyban legyenek. Működése közben azonban a szervezet savat termel, méghozzá minden sejtünk, az érett vörösvértesteket kivéve. Ez a sav - a sejtlégzés mellékterméke - viszonylag gyenge, és nem jelent veszélyt a szervezetre (mármint nem befolyásolja károsan a létfontosságú lúgos közeget), ugyanis a tüdő könnyűszerrel kiválasztja (kilélegezzük).
Van azonban egy másik savforrás is, mely sokkal nagyobb megterhelést ró a szervezetre.
Akár állati, akár növényi eredetű táplálékot fogyasztunk, az elfogyasztott táplálék megemésztése után visszamarad a salak (mint ahogy egy darab fa elégetése után ott marad a hamu). Ezt a salakot - tehát a megemésztett táplálék maradványát - természetesen minden esetben egy bizonyos pH-érték jellemzi.
Az állati fehérjéből, a tejtermékekből, a tojásból, a gabonakészítményekből főként savas jellegű salak képződik. A legtöbb zöldségből és gyümölcsből lúgos salak keletkezik.
Ez a savas jellegű salak képezi a fent említett másik savforrást, mely ellen küzdenie kell a szervezetnek, hogy megőrizhesse az enyhén lúgos kémhatást. Itt ugyanis erős savakról van szó (pl. kénsav, foszforsav), sokkal erősebbekről, mint amit a sejtjeink termelnek. Ezektől az erős savaktól a tüdő nem képes megszabadítani bennünket, nem úgy mint a sejtanyagcsere során termelődő szénsavból keletkező széndioxidtól. A savas salak a vese és a belek útján hagyja el szervezetünket. Előbb azonban testünknek ezt semlegesítenie kell, különben károsítaná az emésztőcsatorna szöveteit.
Az emésztés során keletkező savak semlegesítésére szervezet szerves ásányi anyagokat használ: nátriumot, kálciumot, káliumot és magnéziumot. Ezeket gyümölcsökből és zöldségekből nyerjük, azaz, az azok megemésztése után visszamaradó lúgos salakból. A semlegesítő ásványi anyagok szükség esetén azonnal felhasználhatók, de el is raktározhatók. Közülük a nátrium a legfontosabb. Az egyetlen biztos forrás, amiből megfelelő nátriumhoz juthatunk, a zöldség- és gyümölcsfélék. A konyhasó nem megoldás! Az ugyanis szervetlen nátriumot szolgáltat. A szervezet csupán a szerves anyagokat képes feldolgozni, a szervetlenek csak további megterhelést jelentenek számára.
Az arányokban rejlik a titok nyitja. Ha több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint savas salakképző ételeket, a szervezetünk rendelkezik a normál működéséhez szükséges hasznosítható nátriummal. Kellő mennyiségű nátriumtartalék birtokában a savas salakképző anyagokkal is könnyen elbánik.
A táplálék megemésztése után visszamaradó savas jellegű salak megterheli a szervezetet, gátolja a működését, ezért a nyers gyümölcsökből és zöldségekből nyert szerves ásványi anyagok - elsősorban a nátrium - segítségével semlegesíteni kell.
Felvetődik a kérdés, mi történik, ha a szükségesnél lényegesen kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, hogyan reagál szervezetünk erre a számára kedvezőtlen helyzetre?
Minthogy a szervezet számára a túlélés a legfontosabb szempont, ezért számos védekezési mechanizmust dolgozott ki az ilyen helyzetekre.
Az epehólyag tárolja a máj által termelt epét. Ezt 7,1-8,5 közötti pH érték jellemzi. Szükség esetén az epehólyag növelheti az epe koncentrációját azáltal, hogy nátriumot, bikarbonátot és klórt von el belőle. Ezek az anyagok az epehólyagból újra felszívódhatnak, és visszakerülhetnek a véráramba. Tehát a nátriumot vissza lehet szívni az epehólyagból. És a szervezet ezt meg is teszi. Ha kényszerhelyzetbe kerül, ha valaki nem eszik elég szerves nátriumban gazdag zöldséget és gyümölcsöt, a szervezet az epehólyagban lévő epéből fogja azt kivonni. Ennek következtében az epe savassá válik, és besűrűsödik. A savas epe különböző kellemetlenségeket okozhat, többek között nyombélfekélyt is. A besűrűsödés pedig egészen az epekövek kialakulásáig fokozódhat.
A szervezet semlegesítő rendszere tehát így vagy úgy, de működik. A savakat közömbösíti. Csak az a kérdés, hogy milyen áron?
Bizonyos körülmények között, ha nincs elegendő nátrium, a szervezet más ásványi anyaghoz folyamodik. Az első ásvány, ami helyettesítőként szóba jöhet, az a kalcium. Valahonnan szerves kalciumot kell szerezni. Ez két forrásból lehetséges: lúgos salakképző ételekből és a csontokból.
Köztudott, hogy a tej kalciumban gazdag. Logikusnak tűnik, hogy ennélfogva kiválóan alkalmas a szervezet lúgos ásványi anyag - készletének a pótlására. Sajnos azonban a pasztörizálás során a tej szerkezete megváltozik: a magas hőmérsékleten elbomlanak azok a fontos enzimek, amelyek a tejben lévő ásványi anyagok felszívódását kéne segítsék. Ezzel egyidőben az ásványi anyagokat összetartó kémiai kötések is megváltoznak, és a kalcium hasznavehetetlenné válik. A nyers tejre mindez persze nem érvényes. Az viszont csak akkor fogyasztható, ha tisztán tartott, egészséges állattól származik.
Egyéb fő kalciumforrásaink a levélzöldségek (különösen a kelkáposzta), az olajos magvak (toronymagasan vezet a szezámmag, majd a mák) és a hántolatlan gabonafélék.
Ha a táplálék révén nem jut a szervezet elegendő kalciumhoz, akkor onnan vonja el, ahol nagy mennyiségben és felhasználásra alkalmas formában áll a rendelkezésre: a csontokból. A csontokat a kalcium teszi keménnyé és erőssé. Ha szervezet innen kénytelen a kalciumhiányt pótolni, akkor ennek következtében a csontanyag kevésbé tömörré, törékennyé válik. Ez a csontritkulás (oszteoporózis).
A köztudatban az él, hogy a csontritkulás gyakorlatilag együtt jár az idős korral, különösen a nők esetében. A helyzet valójában rosszabb. Manapság ugyanis a fiatalabb korosztály soraiban is terjed ez a betegség, amin nincs mit csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire megváltoztak a táplálkozási szokások. Jó hír viszont, hogy megfelelő életmód esetén, egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás mellett a csontritkulás folyamata lelassítható, megállítható, sőt visszafordítható!
A különböző kalcium kiegészítők (kalciumtabletták) nem oldják meg a problémát, mert azok szervetlen kalciumot tartalmaznak, amit a szervezet nem tud hasznosítani.
Egy másik lehetséges módja annak, ahogy a test a túl sok savas salakképző étel fogyasztására reagál, az ammónia "bevetése".
Magas fehérjetartalmú táplálék fogyasztása esetén, a fehérje bomlástermékét, a nitrogént, ammónia alakjában üríti ki a szervezet. Az ammónia erős lúg. Ezért, még mielőtt kiürítené, felhasználhatja a fehérjefölösleg savasító hatásának a közömbösítésére. Ez is egy szükségmegoldás, amihez a test csak vészhelyzethez folyamodik, amikor lúgkészlete erősen fogy, vagy már teljesen kimerült. Minderről néhány órán belül tudomást szerzünk, mégpedig az ammóniaszagú vizelet révén, mely gyakran jár együtt hólyagirritációval és vizelés közbeni égető érzéssel.
Mint látjuk, a szervezet nagyon leleményes, ha arról van szó, hogyan védje meg magát a káros savaktól.
Testünk mindig azt teszi, ami az életben maradáshoz szükséges. Minden, ami benne zajlik, tökéletes válasz egy bizonyos ingerre. Ha mostohán bánunk vele, a fennmaradás érdekében le kell mondania a természetes működésről. Ez esetben különböző túlélési technikák segítségével alkalmazkodik a mindenkori körülményekhez. Ha a szervezet folyamatos alkalmazkodásra kényszerül, akkor annak egyre súlyosabb következményei lesznek, végül olyan betegségek alakulhatnak ki mint a csontritkulás, arthritisz, fekélyek, allergiák, szívinfarktus stb. Tehát ha egészségesen és sokáig akarunk élni, nekünk is együtt kell működnünk vele. Szervezetünk akkor működik hatékonyan, ha sok lúgos salakképző zöldséget és gyümölcsöt, és kevés savas salakképző, magas fehérjetartalmú ételt eszünk. A mérlegnek a zöldségek és gyümölcsök oldalára kell billennie.

Érvek és ellenérvek - Testkontroll

Világszerte sok millió ember követi a testkontroll-, más néven szétválasztó diétát, amely az amerikai Harvey és Marilyn Diamond nevéhez fűződik. Diétájuk lényege: az étrend zömmel gyümölcsből és zöldségből áll, a szénhidrátokat pedig külön kell választani a fehérjéktol.
Délelőtt gyümölcs
A módszer szerint délelőtt csak gyümölcsöt vagy gyümölcslevet szabad fogyasztani, ebédre gyümölcsöt, salátát, zöldséget, vacsorára zöldséggel együtt valamilyen keményítő tartalmú vagy állati eredetű élelmiszert, vacsora után legalább 3 órával ismét gyümölcsöt. 2-3 naponként az ebéd csak gyümölcsből álljon. Tészta, kenyér, gabona és magvak megengedhetőek ebédre vagy vacsorára, tejtermékek ¬ kivéve a vaj ¬ nem fogyaszthatóak. Hús pedig csak mértékkel!
A fehérje és a szénhidrát szétválasztása
A módszer egyik alapja az az elv, hogy a szervezet elkülönült időszakaszokban működik. Eszerint a szervezet "táplálékot felvevő időszaka" 12-20 óra, a "beépülési időszak" 20-04 óra, a "kiválasztás időszaka" pedig 04-12 óra közé esik. A szerzők erre alapozzák azt az elméletet, amely szerint a délelőtti "kiválasztási időszakot" nem ajánlatos megzavarni nagyobb táplálékfelvétellel. Szerintük az emésztés sok energiát igényel, ezért a délelőtti "kiválasztási időszak" alatt csak friss gyümölcsöt, vagy annak levét szabad fogyasztani (ezek lebontása nem igényel különösebb energiát). Elméletük másik alappillére az "ételek szétválasztásának" elve. Eszerint magas szénhidráttartalmú növényi, illetve magas fehérjetartalmú állati táplálék nem fogyasztható egyszerre, mert az így együtt fogyasztott táplálékok (pl. hús és magas keményítőtartalmú köret, például tészta, rizs, kenyér) nem emésztődnek meg, hanem rothadásnak indulnak a bélrendszerben.
Tartózkodjunk a tejtől
Az elválasztó diéta kidolgozói határozottan ellenzik a tej és tejtermékek fogyasztását. Állításuk szerint az emberiség 98%-a szenved tejcukor-érzékenységben. (Ezzel szemben hazánkban a tejcukor-érzékenység felnőttek körében 14%.) A tejet, tejtermékeket nem tartják jó kalciumforrásnak, mondván, hogy az ember csak növényi eredetű kalciumot képes hasznosítani.

Ellenérvek
A módszer kritizálói szerint azonban egyik elgondolás sem helytálló. A felszívódási és anyagcsere-folyamatok alatti energiafelhasználás az energiaszükséglet kb. 13 százaléka, ami meglehetősen alacsony, ezért indokolatlan a délelőtti kizárólagos gyümölcs-fogyasztás. A második állítással szemben pedig azt hozzák fel, hogy ha az élelmiszerek olyan nagy hányada volna emészthetetlen, mint ahogy a szerzők állítják, a hagyományos étrend nem súlynövekedéshez vezetne, hanem fogyáshoz. A növényi és állati élelmiszerek elkülönített fogyasztása pedig kifejezetten hátrányosan érinti a tápanyagok felszívódását. Az ellentábor szerint a tej mellőzése sem helyes, hiszen a friss gyümölcsök jelentéktelen kalciumforrások (kivéve a banánt), és a zöldségek közül is csak néhány tartalmaz nagyobb mennyiséget. Szerintük a testkontroll-diéta alkalmazásával a fehérje- és kalciumbevitel nem kielégítő, és egyes vitaminok (D, B1, B2, B12) is a kívánatosnál kisebb mennyiségben jutnak a szervezetbe.
A módszer hatékonyságának titka
Az idők során azonban a klasszikus testkontroll-diéta is átalakult. Dr. Martin Noelke német orvos módosította, egyúttal egyszerűsítette az amerikai módszert, könnyen követhető szabályokat állított fel. Rájött arra is, mi a diéta eredményességének magyarázata: Dr. Noelke szerint a szétválasztó diéta hatására jelentős mértékben csökken a vér inzulinszintje. Ez pedig azért fontos, mert az inzulin a zsírszövetek képződéséért és gyarapodásáért is felelőssé tehető.
Dr. Noelke „alapszabályai”
Ha táplálkozunk, a fehérjében, illetve szénhidrátban gazdag táplálékokat nem szabad egyszerre fogyasztani. Ezeket semleges hatású (alacsony fehérje- ill. szénhidrát-tartalmú) élelmiszerekkel kell kombinálni.
Ha húst, halat, vagy tojást eszünk, köretként csak zöldségeket fogyasszunk. Ilyenkor nem szabad burgonyát, tésztát, kenyeret vagy rizst enni!
A fehérje-, ill. a szénhidrát-dús étkezések között legalább négyórányi időnek kell eltelnie.
A főétkezések közötti időszakban a legcélszerűbb gyümölcsöket fogyasztani.
Mellőzzük a cukrot, a süteményeket és az édességeket, mert ezek erőteljesen emelik az inzulinszintet. A sok inzulin hatására néhány óra múlva jelentősen csökken a vér cukortartalma, aminek éhség lesz a következménye.
Fehér kenyér helyett lehetőleg teljes kiörlésű lisztből készített kenyereket együnk. Ezek rosttartalma csökkenti az inzulintermelést és meghosszabbítja a jóllakottság érzetét.
Csak kalóriamentes italokat igyunk!
Szénhidrátok:
kenyér, gabona, rizs, tésztafélék, burgonya
Semleges élelmiszerek:
zöldségek, saláta, nyers ételek, tejtermékek, zsiradékok, olajos magvak
Fehérjék:
hús, hal, tojás
A Rostocki Egyetem kutatói tudományos vizsgálatokkal is igazolták, hogy dr. Noelke szétválasztó diétája hatására javul a zsírégetés és csökken a zsírok beépülése a zsírszövetekbe, ami hosszú távon fogyást és az ideális testsúly megtartását biztosítja.